Sok évtizedes tapasztalatom, hogy a lőtérre látogató vendégek szeretik és igénylik egymás társaságát. Függetlenül attól, hogy előtte ismerték-e egymást. A baráti társaságok pedig szívesen járnak együtt gyakorolni.
Ebben – valljuk be őszintén – van némi hiúság, a jóleső baráti kikapcsolódás mellett. Mert mindenkinek jólesik az elismerés, a jóindulatú csipkelődő humor, amik más helyeken is ugyanígy megvannak.
Igen vagy nem?
Évek óta visszatérő vendégünk több vadásztársaság, akikkel minden alkalommal jó hangulatú lövész napokat szervezünk. Szemléletük, ami számomra szimpatikus, hogy ez a nap a társasági célokon túl kiváló alkalom a lőgyakorlásra. Ha évente egyszer is, de akkor bizony egész nap.
Ugyanakkor nem is gondolnák, hogy mennyire képes egy ilyen alkalom összekovácsolni a társaságot. Ilyenkor nincsenek klikkek, nincsenek félrehúzódók, hanem mindenki egy csapatként “dolgozik”. Számomra felemelő látni, amikor egy 10-20 fős társaság egyszerre áll a lőállásokhoz. Jóleső érzés hallani a humorral telt huhogásokat, az elismerő tapsokat. Külön fűszerezi a hangulatot a kialakuló versenyszellem.
Ha pedig a gyakorláson túl versennyel is kombináljuk ezt az alkalmat, akkor meglepő eredményeket fogunk kapni. Az eredmények pedig csak egy pillanatnyi állapotot rögzítenek. Volt rá példa, hogy olyan lövész került a dobogóra, aki egy év kihagyás után először vett újra puskát a kezébe. De olyan eset is történt, amikor a frissen vizsgázott ifjonc nyerte meg az összetett versenyt, a gyakorlott vadászok között.
Azt gondolom, hogy érdemes egy baráti társaságot, vadásztársaságot azzal erősíteni, hogy ehhez hasonló rendezvényeket szervezzen.
Ami pedig minket illet, minden segítséget és tapasztalatot megadunk a szervezéshez.